De a nihil nem idilli állapot,
csak lustán basznak az állatok.
Valahogy azt súgja az ösztönöm,
jobb, ha magamba költözöm.

 "Az én apám sose akart szenvedést okozni. Szemernyi szenvedést se; mindent megtett ezért, hazudott, alakoskodott, fizetett, szerette felebarátosát, mint önmagát, föláldozta az ebédidejét, szóval tényleg mindent. Ez az irtózása és félelme a szenvedéstől temérdek szenvedést okozott."

"Élni mennyi?

Élni annyi, mint bizonyos lehetőségek között habozni, élni annyi, mint végzetesen erősnek érezni magunkat a szabadság gyakorlására, élni annyi, mint megválasztani, hogy mivé legyünk a világban, egyetlen pillanat nincs, amikor ez a készenlétünk alábbhagyhat és megnyughatik, még amikor csüggedten hagynók, hogy történjék bármi, akkor is választottunk: a nem választást, de talán az élet éppen ekkor kezdődnék, mert élni annyi, mint elveszettnek érezni magunkat, és mivel ez a tiszta igazság, tudni, hogy élni annyi, mint elveszettnek érezni magunkat, az, aki ezt elfogadja, már meg is kezdte a magára találást, már hozzá is fogott a maga igazi valóságának a feltárásához, már szilárd alapon áll; ösztönösen, mint a hajótörött, fog fürkészni valami után, amit megragadjon, és ez a tragikus, határozott, abszolút igaz tekintet, amivel a szabadulást keresi, el fog igazodni az élet zűrzavarában; csak ezek az igazi gondolatok: a hajótöröttek gondolatai, a többi: retorika, póz, önáltatás; aki nem érzi igazán magát elveszettnek, menthetetlenül elvész, vagyis nem találkozik soha önmagával, nem bukkan soha a saját valóságára?"

So fly on
Ride through
Maybe one day I'll fly next to you

1/2. 50 perc - 7,5 km
Minden csoda 3 napig tart, szokták mondani, jelenlegi edzettségi szintemen úgy tűnik, csak 1 napig. Alig 24 órával a "Bécsig el tudnék futni"-eufóriámat követően már kevésbé voltam lelkes a futástól, az első 2 kilométer kifejezetten szörnyű volt, ahogyan az elmúlt 3 hónapban többször. A mozgásom olyan darabos volt, a lábaim meg olyan nehézkesek, mintha protézisok lennének a helyükön. Persze nem volt olyan opció, hogy feladom meg szerencsére a közepétől kezdtem belejönni.
És igazából már most nagyon jó érzés az, hogy van rendszer és cél a futásaimban, elhatároztam valamit és tartok valahova. Ez eddig nem volt és nagyon bízom benne, hogy ez az életem többi területére is kihat majd.

1/1. 60 perc - 9,25 km
It's official, teljes tapasztalatságomból az első maratonra nem volt olyan nehéz felkészülni, mint a jelenlegi lelki és fizikai állapotomból eljutni egy félmaratonig, amely már a nyolcadik. Röhej. Innen lesz szép nyerni.
Az elmúlt hetekben a hangulatomnál már csak a motivációm volt lejjebb, úgyhogy visszanyúlok a régi, bevált maratonos módszerhez és minden edzést dokumentálok. Találtam egy 10 hetes edzéstervet, amelyet 11 hétre fejlesztettem (valójában elszámoltam és egy héttel előbb kezdtem beirogatni a naptáramba az edzéseket, amit csak a 10. héten vettem észre és nem volt kedvem újraírni az egészet, úgyhogy hozzácsaptam még egy hetet).
A fizikai állapotom, valljuk be, nem a legideálisabb jelenleg. Plusz 5 kiló, egy 12 centis titániumlemez a kulcscsontommal összeölelkezve és ennek hozományaképp egy január óta szinte teljesen érzeketlen bal comb. Szeretem a kihívásokat. 
A héten csütörtökig halogattam az első alkalmat, szerencsére a "nincs időm" és a "véletlenül elaludtam" érvek megfelelő ütemben kerültek mindig elő, így fel sem merült, hogy valójában egy utolsó lusta dög vagyok. Ma este is ott volt a "céges program van, sajnos nem érek rá" ütőkártya az asztalomon, de a "nincs pénzem inni" kártya több pontot ért a pakliban, így szomorúan hazakullogtam és nagyduzzogva nekiindultam futni. Hát, 1 km után rájöttem, hogy úgy kellett nekem ez a mai futás, mint augusztusi pótvizsgázónak a kegyelemkettes. Úgy suhantam könnyű lábbal majdnem 10 kilométeren át, mintha 1 hónapja még nem haltam volna meg egy fél szigetkörtől és több hét edzés után is sírva nyugtáztam, hogy egy pillanatát sem élvezem az egésznek és úgy tűnik, én konkrétan elfelejtettem futni.
Reméljük a legjobbakat, a kezdés mindenesetre bíztató.

Ha lehetőséged van szeretni
akkor legelőször is magad szeresd.

Kétfajta csávó van a világon. Az, aki nem az enyém és az, aki másé.

Amitől nem félsz:
megölhet; ám amitől
félsz: el is pusztít.